A fotel egész kényelmes volt. Nem is gondoltam volna, hogy az öreg Lucifernek ilyen elegáns a dolgozó szobája. Kandalló, egy nagy ódon íróasztal, körben a falon lángnyelvek táncoltak és szürkésfekete alakok járták szívszorító táncukat a forróságban.
Végre hazaérek a munkából. Minden nap ugyan az a mókuskerék. Reggel elviszem a gyereket az iskolába, majd munka, aztán irány haza. A gyerek már egyedül jár visszafelé, elég nagy hozzá, csak 12 éves már...Este mindig meg kell csinálnom az összes házimunkát, közben pedig Boti is zaklat, hogy segítsek neki meg játsszak vele...kinek van erre energiája?...
Egy alak suhan a sötétben az utcán. Igen sürgős dolga lehet, hiszen átugrik minden korlátot, átvág az utakon, mit sem törődve, az időponthoz képest, magas forgalommal. Ha figyelmesek vagyunk, ugyanakkor észrevehetjük azt is, hogy mögötte szintén cipő kopogás hallatszik. Valakik követik, megpróbálják utolérni.
Az alak egy sikátor mellé ér...
...leteszem a naplóm. Körülnézek, de semmi nem változott, mióta írtam. Ugyan az a szakadt, korhadó épület vesz körül, bútorok és az élet bármilyen jele nélkül. Egyedül a tűz lobog, amit én raktam, hogy távol tartsa a nem kívánatos látogatókat.
