Sötét

Sötét van, itt az éjszaka.
Hónapok óta szólít az éj szava.

Vele van a hideg,
szívem, lelkem ritmusra remeg.

Kéne egy kabát,
hogy szelídebbnek érezzem a dér szavát.

Kinél van, hol találok?
Csak állok egy helyben és fázok.

Didergek, az emlékek fűtenek még,
de ez oly kevés már rég.

Kiáltanék, de túl csendes a sötétség,
Nem lenne úgysem ki meghallja: Segítség!

Egyedül haldokló a világ,
Mit tegyek, hogy ne kövessek el újabb hibát?

Várom a tavaszt,
hogy elhozza a gyógyító tapaszt.

Színes képek, virágok,
ígérem rátok már vigyázok.

Legyen végre meleg,
tűnjön el a hideg.

Legyen vége a válságnak,
had tekintsen a boldogság igazi társának.

Aztán jöhet a nyár,
amit belsőm epekedve vár.

Meztelen lelkem végre szabad lehetne,
miközben egy angyal vigyázna lépteimre.