Napok
2022.10.24
Kisvártatva hétfő reggel,
Fáradt szemmel kelek én fel.
Éreztem, hogy eljött az pillanat,
Ami eddig nyugodt volt, most megszakadt.
Már cipőm veszem, kabátom gombolom,
"Ez a nap elég nehéz lesz", gondolom.
Az autóhoz megyek, didergek,
Előjöttek már a hűvös reggelek.
Indítom is tüstént, lassan nyikorog a dízel,
Kéne egy olyan kocsi inkább, ami elmegy vízzel.
Beszállok, markomba lehelek,
"Melegedj már", suttogva remegek.
Úton-útfélen rengeteg az utcán az autó,
Hajnalban indultam, mégis rengeteg a tahó.
Beérek, már most fáradtan és stresszesen,
Velem ki ma dolgozik, reszkessen.
A munkanap végén a hazaút dadogó,
A közlekedés habitusa a reggelihez hasonló.
Hazaérve, munkás ruhám levetem,
Remegő kézzel a feles poharat keresem.
Lecsúszik belőle vagy kettő-három,
De igazából ki tartja ezt akkor már számon.
Éjfél felé már csak élettelenül fekszem az ágyon,
"Minek ittam még egyet?", már bánom.