Miért hiszünk?

Elkezdesz valamit, de a befejezés bizonytalan,
Honnan tudod, hogy nem lesz az egész céltalan?

Várod, hogy valami majd végre változik,
De félsz, hogy igazából csak egy naiv ember álmodik.

Mégis lelkesen próbálod tenni a dolgod,
Aztán időnként azért más is megnehezíti a napod.

Ülsz, minden nap, reménnyel telve,
Holott gond anyónak, mindig tele van a keble.

Csodát remélsz, hinni próbálsz,
De van, amikor így sem jár kolbász.

Körbe nézel és látod, hogy van, ami nem érdemel meg Téged,
De csak lehajtod a fejed, hogy lásd lassú lépted.

Így telik hát a harc az ében sötétben,
Kevés részed van jó lehetőségben.