Lépteim

Ballagok, mintha nem lenne tétje,
Lépteimet nem hallják mégse.

Minek vagyok kint az utcán?
Csak bámul rám mindenki furcsán...

Rettentő a kép amit látok,
Elfordulnak, hátulról már mind csak kabátok.

Úgy látszik, hogy ez ma a rendszer,
Ha megtört embert látsz, nem figyelsz fel.

Ballagok hát tovább reményt vesztve,
Arra gondolok, hogy ez lehet az élet tesztje.

De mire készít, mi a terve velem?
Szeretné, hogy szívem merev legyen?

Gondolatok cikáznak fejemben,
miközben leülök egy padra kénytelen-kelletlen.

Hideg még az is, fázok a szürkületben,
Többet ígérem, nem fogok kimenni, ez itt menthetetlen.

Elfekszem hát csendben,
Nézem, ahogy arcok mennek a rengetegben.