Last of Us Part II - ahogy Én láttam
Most egy kicsit olyasmit fogok csinálni, amit eddig még talán soha. Egy játékról szeretném a véleményem leírni, ami természetesen pont olyan szubjektív lesz, mint bármelyik másik kritika, amit eddig írtam.
Első körben szeretném elmondani, hogy a játékok az egyik szenvedélyem. Nagyon sok féle játékot kedvelek, kezdve a multiplayer lövöldéktől egészen a legegyszerűbb kis játékokig. Ez a szeretet még gyerekkoromra nyúlik vissza, amikor először találkoztam számítógépes játékokkal. Az összes műfaj közül viszont van egy, ami kiemelkedik és a legközelebb áll hozzám. Ezek pedig az úgynevezett point-and-click játékok, amik egyszerű irányítással egy történetet szeretnének inkább elmesélni, mintsem magát a játékos élményt biztosítani. Talán az első igazi ilyen játék, amivel dolgom volt az a Broken Sword sorozat. Imádtam, de tényleg. Később pedig, bár ezek már összetettebbek voltak, a Telltale Games féle The Walking Dead, The Wolf among Us, Tales of Borderlands játékok váltak nálam igazi favorittá.
Nagyjából így érkezünk el a mostani írásom fő témájához a The Last of Us-hoz. Röviden a játékról annyit érdemes tudni, hogy ez egy PlayStation exkluzív játék volt már annak idején is, amikor kijött, tehát más platformon nem volt sose játszható. A játékmenet és a game dizájn már az első résznél is magáért beszélt, amit a második résszel azt hiszem tényleg olyan szintre emeltek a készítők, ami valahol ott a legfelső polcon van, a top játékok között valaha.
A story röviden annyiról szól, hogy a játékon belüli 2013-ban egy vírus szabadul el, ami az embereket zombikká változtatja. Ahogy más poszt apokaliptikus történetben ezt megszokhattuk, az emberiség ezt nem tudja kezelni és viszonylag hamar összeomlás következik. 20 évvel később pedig a korábbról már ismert klisék szerint az emberiség különböző csoportokra bomlik és él túl, annak sajátos szabályai szerint. Aki szeretne, az erre a linkre kattintva tud még olvasni a történetről bővebben: link
Most kifejezetten a játék második részéről szeretnék beszélni, így ha nem ismered az első rész történetét, akkor érdemes a fenti linken átolvasni, hogy mik is történtek a korábbi részben, majd utána folytatni az olvasást.
Szóval, Last of Us, Part II.
Innentől SPOILER ALERT!
De...térjünk is ki a történetre. A Part II. évekkel később veszi fel a fonalat, mint ahol az első rész véget ért. Ellie már nagyobb, Joel már öregebb és látszólag egy megszokott folytonos életet élnek egy meglévő közösségben, amit Tommy bácsi felesége, Maria irányít.
Ez a részlet elhozza nekünk a közösségben élés apró kis bukkanóit és jó oldalát is egyaránt, pedig még csak alig indult el a játék. Gondolok itt arra például, hogy rögtön a játék elején egy olyan társadalmilag is érzékeny témát feszeget a játék, mint az azonos neműekhez vonzódás. Ez persze nem teljesen új, hiszem az első rész kiegészítőjében már láthattuk, hogy Ellie vonzódik a saját neméhez. Ugyanakkor a társadalmi oldalát, azt, hogy bizonyos emberekben ez még mindig ellenszenvet vált ki, több mint 20 évvel azután, hogy a korábbi világ, amit ismerünk Mi is, már megszűnt létezni...ez újdonság és komoly téma. Végül nem megy bele ebbe a játék olyan mélységig, amíg lehetne, de természetesen a történet szempontjából nem is annyira lényeges. Egyébként is végig inkább elfogadó ezzel a történet, mint nem.
5 évvel ezelőtt a játék úgy fejeződött be, hogy Joel kimentette Ellie-t a Fireflies "karmai" közül, megölt nagyjából mindenkit, de a valóságot eltitkolta és azt mondta a lánynak, hogy nem lehetett gyógyszert készíteni az immunitásából.
A történet látszólag hétköznapi események sorozatával kezdődik. Egy buli, egy másnap, egy új karakter, aki a barátja Ellie-nek, Joel is ott van és él a kis közösség. Ugyanakkor már az elején egy külön csoportot is megismerünk, sőt rögtön az egyik karakter Abby bőrébe is belebújhatunk. Az rögtön kiderül, hogy ez a csoport valamit szeretne Joel és Ellie közösségétől, de még nem teljesen egyértelmű, hogy mi is az.
A játék első része innentől pedig Ellie bosszú hadjáratának bemutatásáról szól. A Joel megölésekor jelenlévő társaság mindegyikét fel akarja kutatni és meg akarja ölni. El is megy hát Seattle-be, ahol sorra vadássza le az ellenségeit, mígnem végül eljut Abby-hez. Itt pedig vált a játék és egészen meglepő módon Abby eredet története tárul elénk a második felében a játéknak.
Amíg Ellie-vel vagyunk, addig lehetőségünk nyílik arra, hogy betekinthessünk az érzelmeibe, a gondolkodásába és ezzel közel is kerüljünk hozzá. A történet egyik felét ismerve, nekem végig az az érzésem volt, hogy teljesen jogos és indokolt, amit Ellie csinál, sőt, én még megbánást sem éreztem, nem úgy, mint a fő karakter bizonyos esetekben, egy-egy főellenség kiiktatása után.
A legjobb része és egyben legmegrázóbb is, viszont csak ezután következik, amikor megismerjük Abby oldalát és az Ő történetét. Abby bosszúja Joel-el szemben megalapozottnak tűnik, hiszen Joel megölte az édesapját, aki a műtétet végző orvos volt, még az első rész végén. Ugyanakkor a karakter egy olyan radikális csoportosulásnak a tagja, akik könyörületet nem ismerve tör hatalomra és képes elpusztítani mindent, ami ezzel szembe kerül.
Abby viszont igenis emberi, meglepően az, sokkal inkább, mint Ellie karaktere. Jobban tud az ember azonosulni vele, azokkal a mindennapi problémákkal és egyedi lelki traumákkal is, amikkel Ő küzd. Kicsit azt éreztem, hogy a készítők erre a részre nagyobb hangsúlyt is fektettek, ez a rész volt igazán az, ami előre vitte a story-t és magával ragadta a játszókat vagy nézőket.
Itt kezdődött részemről az érzelmi hullámvasút. Egy utálat, amivel érkeztem Abby irányába, az szépen lassan egy sajnálattá, majd támogatássá alakult át bennem és úgy éreztem, hogy itt Ő a jó karakter és nem Ellie, aki legtöbb esetben lelkiismeret-furdalás nélkül öl a játék során.
Az első összecsapásukat Abby nyeri, de végül Ellie nem hal meg, hanem elengedi Őt (megint...). Majd egy kis epilógus szagú jelenet következik, ahol Ellie és Dina egy gyönyörű farmon, csodálatos környezetben, látszólag boldogságban éli az életét, távol azoktól az érzelmektől és ingerektől, amik a korábbi problémákat okozták.
Én személy szerint itt abbahagytam volna a történetet, méghozzá ott, amikor Ellie a traktoron ülve nézi a naplementét, a gyerekkel a kezében és mondókát mond neki. Számomra ez volt a tökéletes befejezés.
Ugyanakkor a készítők mégis végigvitték a szálat és Ellie ismét Abby nyomába ered, meg is találja, majd amikor lehetősége lenne rá, akkor végül nem öli meg, hanem elengedi és megpróbál visszatérni az életébe, ami viszont már nincs meg, mert a bosszú elvett Tőle mindent, ami korábban fontos volt neki.
Ez pedig talán az egész történet legfontosabb mondanivalója számomra. A bosszú hatása az életünkre és a megbocsátás képessége.
Abby karaktere kétszer is megmutatja, hogy a bosszú nem indok arra, hogy "ártatlan" életeket vegyünk el. Első körben, amikor Joel halála után elengedi Ellie-t és Tommy-t. Utána pedig a színházban, amikor lehetősége lenne Ellie-vel és Dinával is végezni, de inkább elengedi Őket és annyit mond, hogy soha ne kerüljön többet a szemük elé.
Ezzel a tettel szerintem Ő hagy magának megnyugvást és lehetőséget a tiszta lapra, míg Ellie, annak következtében, hogy gondolkodás nélkül megöl mindenkit, aki az útjába áll, azzal a saját sorsát és jövőjét pecsételi meg, hiszen addig nem talál megnyugvást, amíg az összes szálat el nem varrja. Erre pedig rámegy a teljes addig felépített élete. Végül pedig mégis megbocsát, ezzel pedig a korábbi összes tette értelmét veszti az én nézőpontomból.
Tehát két fontos dolog szerintem a fő tanulság, a csodálatos ívű történet mellett:
- A bosszú és harag továbbra is rossz tanácsadó.Ez tökéletesen leírja szerintem a fő cselekményszál végkifejletét. Mindkét karaktert alapvetően a bosszú motiválja és vezeti Őket előre, ugyanakkor ez is vezet ahhoz, hogy összeomlik minden körülöttük és elvesztik a számukra legfontosabb embereket.
- A megbocsájtás képességét nem szabad lebecsülni.Sokszor puffogtatjuk életünk során, hogy bocsáss meg ennek vagy annak. Akár azt is mondjuk, hogy engedd el, nem ér annyit. De valóban képesek vagyunk megbocsátani, vagy csak mondjuk?Az biztos, hogy ez a képesség nem született képesség, hanem tanulható és az is tuti, hogy komoly érzelmi és értelmi fejlettség szükséges hozzá, ami talán a játék karaktereiben nem teljesen alakult ki, köszönhetően a fiatal koruknak, illetve a körülöttük lévő világ sajátosságainak.Megbocsátani valakinek valamit számomra azt jelenti, hogy egy problémán felül emelkedek és megmutatom, hogy jobb vagyok ennél. A saját életemben is van példa, hogy ezt nem tudom megtenni, de ez nem hozza magával a bosszú hadjáratot. De ehhez is értelmileg eléggé fejlettnek kell lenni. Abby és Ellie esetében pedig alig volt valaki, akitől tanulhattak volna, hiszen a szüleiket korán elveszítették.
Összefoglalva, nálam csillagos ötös ez a történet és a megjelenés is. Egyszerűen magával ragadott, beszippantott és még órákig a hatása alatt álltam a történteknek. Rég volt már ilyen, hogy ennyire megfogott egy videó játék érzelmileg, de ez nagyon jól esett.
Annak, akit esetleg érdekel a történt egy végigjátszás formájában tudom ajánlani a TheVR által YouTube-ra feltöltött videók formájában, azoknak ajánlom az alábbi lejátszási listákat:
Nálam ez a játék 10/10.