Könyörület

Elmém elragadja az őrület,
Hol marad a könyörület?

Miért kell ádázul, durván,
támadni, mit se tudván?

Ez már igazán téboly,
Nincs, mit a harag elé tolj.

Állsz csak ott mezítelen,
Miközben feléd tart a veszedelem.

Összehúzod magad, kicsin apróra,
Így fekszel le könnyek között a tarlóra.

De durva az is s dörzsöl,
Nem fog megóvni a végtelen dölyftől.

Hol marad már a könyörület?
Sose lesz itt már fegyverszünet...