Joker

2019.10.16

Nos, hol is kezdjem?

Talán onnan indítok, hogy alapvetően van bennem egy elfogultság Joker karaktere iránt. Amikor az első Batman filmem láttam, még Jack Nicholson-nal, már akkor elvarázsolt az-az őrület, amit Ő akkor átvitt a vászonra. Szóval mondhatjuk, hogy ott már az egyik kedvenc filmes karakterem volt. Aztán később érkezett Heath Ledger és egy olyan produkciót rakott le az asztalra, amitől tényleg leborultam a székről.

Kb. ez a pont volt az, amikor átváltott bennem, hogy számomra Joker minden idők kedvenc karaktere. A Ledger féle alakítás pedig az egyik legjobb, amit valaha láttam. Szóval gyakorlatilag innen indultam neki a Joaquin Phoenix féle újragondolásnak. Hát, mit mondjak, nehéz szavakba önteni, amit láttam.

Ahogy azt már az előzetesekből sejteni lehetett, ez a Joker feldolgozás egész másképp fogja meg ennek a karakternek a felépítését, motivációját, mint eddig bármelyik.A film elején megkapjuk Arthur Fleck karakterét, amiben egy jóindulatú, de jól láthatóan mentálisan beteg emberként jelenik meg. Az amúgy is nehézkes életét megnehezíti a tény, hogy idős és beteg édesanyjáról neki kell gondoskodnia és mindenhol kevesebbnek nézik, mint bárki mást a betegsége miatt.

Láthatjuk a mindennapi küzdelmét a betegségével és azt, hogy a társadalom milyen szinten löki ki magából. Minden apró csepp agresszió vagy negatív behatás Arthur-t a teljes lelki megsemmisülés felé taszítja. Őszintén mondom, hogy egy normális embernek leírhatatlan sokk az, amit lát ezekben a jelenetekben. Ezt a fajta passzív, időnként pedig aktív, agressziót még a vásznon keresztül is nehéz megélni, illetve sok esetben a magas empatikus készséggel megáldottak bele tudják magukat élni Arthur problémáiba.

A film igazi katarzisa számomra az volt, amikor Arthur azt gondolta, hogy Thomas Wayne az édesapja és sikerült is különböző trükkökkel bejutnia majd beszélnie vele. Az a beszélgetés, majd az ütés, amit vélt apjától elszenved, az végleg belökte Őt abba a kútba, ami a teljes leépülés felé vezette. Ott a karakter elveszítette minden belső "melegségét", amivel korábban rendelkezett és úgymond megkövült belülről a külső világ felé, elfordult az Őt bántó érzelmek felől.

A film további részeiben Arthur már adott jeleket arra vonatkozóan, hogy születőben van a már sokak által ismert Joker karakter. Hidegvérű, pszichopata gyilkossá vált. Jól láthatóan nem bántotta már, ha megölt valakit, mint a film korábbi részében a 3 Wayne alkalmazott esetében. Arthur végleg belemerült Gotham szennyes világába és a szegény, szörnyű sorsú emberek példaképe lett, akik a rendszer elnyomása, a gazdagok jó léte és nemtörődömsége ellen lázadnak fel. A film során az egyetlen pillanat, amikor végre eléri Arthur azt, amire mindig vágyott, az nem más, mint amikor az éppen addig a várost romboló tömeg szinte Istenként élteti és szimbólumként tekint a hidegvérű gyilkosra. Szerintem jól látható akkor már, hogy immár Joker az, aki fürdik az elismerésben.

Joaquin Phoenix színészi alakítása. Nem is tudom mit mondjak. Láttam már életemben elég sok filmet, elég sok jó színészi teljesítményt, de amit most láttam, az nagyon magasra tette a lécet. A film 2 óra 2 perces játékideje alatt egyszer sem éreztem, hogy kizökkent volna a szerepből. Végig tökéletesen hozta azt, amit szerintem a rendező elvárhatott tőle. Ilyen élethűen, szinte számomra is megelevenedően hozni egy karaktert...tényleg nem tudom szavakba önteni úgy igazán, amit gondolok. Egyszerűen zseniális volt. Ha másért nem is, akkor ezért mindenképp érdemes mindenkinek megnézni a filmet, annak is, aki nem rajong a képregényes világért. Phoenix teljesítménye alsó hangon Oscar-díj gyanús és egyáltalán nem lennék meglepve, ha a következő díjátadón majd ott tapsolnának neki, mikor megköszöni a hozzá közel állóknak a díjat.

Itt pedig akkor még áttérnék arra, amit már egy kicsit meg is említettem. A képregényes világ és a mostani Joker adoptáció viszonyára.

Ha jól emlékszem, Todd Phillips még nem sokkal a film megjelenése előtt elmondta, hogy nem egy képregényt vettek alapul, hanem nagyon sokat és mindegyikből igyekeztek a számukra legjobban tetsző elemeket kivenni és beleépíteni a filmjükbe.

Hát...azt hiszem ez most elég jól sikerült. Ugyan nem olvastam minden létező Joker képregényt, de ez a film teljesen más, mint amit eddig megszokhattunk az képregény filmes univerzumban. Ez nem egy kaland vagy akció film, mint pl. a Marvel filmek nagy többsége, hanem ez egy kőkemény dráma, az emberi lét minden csupaszságával és esetlenségével.

Aki nem képregényes film rajongó, annak is bátran ajánlom, nem fog csalódni. Így magában egy élmény a film, nem az a fajta, amit egy vígjáték vagy kaland film ad, de mindenképpen élmény.

Összefoglalva azt tudom mondani, hogy a Todd Phillips és Joaquin Phoenix fémjelezte Joker egy bántóan őszinte és brutális társadalomkritika, ami bemutatja, hogy egy sérült, de alapvetően jó szándékú embert hogyan tud teljesen összetörni a külvilág a nemtörődömségével és teljesen reakció mentes hozzáállásával mások szenvedéséhez. Phoenix szerintem élete legjobb alakítását nyújtja, és teljes mértékben átadja a karakter érzéseit, amibe a film során többször a néző is bele tudja élni magát. Kiváló film, kiváló színész.

Pontszám nálam: 10/10

Joker

Haladó beállítások