Interstellar
Nem is olyan rég néztem újra a filmet, ezért még friss élményekkel szeretnék róla írni pár sort. Még mielőtt ez a film kijött, őszintén szólva nem sokra tartottam Matthew McConaughey munkásságát a korábbi karrierjében. Különböző, az én ízlésemnek nem annyira kedves romantikus/vígjátékokban láttam a legtöbbször. Aztán pedig jött ez és kiderült, hogy ennek az embernek csak vannak színészi vénái...
A film viszonylag korai szakaszában Murph furcsa jelenségekről számol be, mint pl. maguktól leeső könyvek, amikor morze üzenetet jelentenek szerinte, majd később Cooper is tanúja lesz egy ilyennek, amikor a homokvihar betör az ablakon lánya szobájába és a bent lévő kavargó homok gravitációs anomáliát rajzol ki a szobában. Sok-sok gondolkodás után Cooper rájön, hogy ez egy koordináta, amit menten meg is keres a térképen, majd fogja magát és elindul a helyszínre. Ott nem fogadják elsőre nagy szeretettel, de végül mégis kiderül, hogy innen indul a film lényegi és akciódúsabb része. Amit itt megtalál, az nem más, mint a NASA még megmaradt és működő telepe, ahol titkos projekteket folytatnak.
Borzasztóan érdekes jelenet, amikor Cooper a film végén belerepül a gargantuába, majd egy több dimenziós térben találja magát, ahol egy adott helyet (a lánya szobáját) különböző idősíkokban lát. A robot társa a fekete lyuk összes fontos információját begyűjti, amit Cooper egy karóra segítségével morzejelekben továbbít a lányának, aki rájött, hogy apja üzen a gravitáción keresztül.
Ami nekem, mint átlagos nézőnek nem volt teljesen érthető vagy nem állt össze annyira:
- A fekete lyukhoz közeli bolygókon az idő lassabban telik, mint a földön. Konkrétan is elmondják, hogy mikor mennyi idő telik el a földihez képest, de még így is sok a matek. Lehet, hogy nekem vág lassan az agyam, de ezt picit túlbonyolították vagy pont, hogy nem fejtették ki eléggé, hogy egy pár másodperces szekcióból követhető legyen teljesen.
- A fekete lyuk elvileg egy olyan hely, amit a "lények", Cooper értelmezése szerint a jövő emberisége "tett" oda, hogy segítsen a pusztulásra ítélt múltbéli faján. A film végén látható, hogy a sok "űrszemét" gyakorlatilag darabokra szedi a gépet, amikor Cooper benne repül. Utána katapultál és neki semmi baja a közelében sincs egy darab hulladék sem. Miért?
- Még mindig a gargantua. Hogy lehet, hogy a több dimenziós tér pont a lánya szobáját mutatta és ott történik meg a megoldás. Nem teljesen értettem, hogy ez miként jön össze, amikor gyakorlatilag azt lehet kivenni, hogy a lényeknek/jövőbeli emberiségnek olyan lehetősége van, hogy bármelyik múltbeli/jelenbeli/jövőbeli pontot mutathatják. Miért nem egy számítógéphez került pl., ami Murph irodájában van és a gravitációval nyomkodta a gombokat? Murph honnan jött rá, hogy a karóra mutatói morzejelek és a megoldó kulcsot tartalmazzák a professzor egyenletéhez?
Szóval alapvetően vannak buktatók a filmben, de azért ez szinte minden filmről elmondható. Legalábbis én úgy vettem észre, hogy kevés olyan film van, ahol nincs egy-egy logikai bukfenc, vagy nehezen érthető magyarázat. Ezek biztos a forgatókönyv író helyéről teljesen egyértelműek, de akinek nem a fejében született meg a film, annak időnként nehezebb a dolga.
Pozitívum szerintem viszont, hogy alapvetően a fekete lyukról és a benne lévő hatásokról, a fizika törvényeiről elég szépen beszél a film, így szinte még oktató jellege is van időnként. Ez nekem nagyon pozitív csalódás volt. Ahogy a szereplők játéka is, de tényleg. Anne Hathaway se kifejezetten a kedvenc színészem, de itt teljesen hozta azt a karaktert, amit adtak neki.
Összefoglalva: Az Interstellar (magyarul: Csillagok között) egy nagyon jó film, ami végig izgalmas és leköti a nézőt. Bár lassan indul be, a vége a filmnek és a zenei aláfestés sokban kárpótol ezért. Érdekes továbbá azt is látni, hogy adott esetben a földünk megmentése során sem tudnak az emberek kiszakadni a saját kicsinyes világukból és abból, hogy a saját érdekeik mindenekelőtt vannak. Így, sokadszorra megnézve azt mondom, hogy a legjobb filmek között van amit láttam, függetlenül attól, hogy vannak benne apró buktatók számomra.