Fura

Fura, hogy egy pillanatra megállva,
Látni, hogy a világot minden ember járja.

Fura, hogy a levegő, mit beszívsz,
Egy újabb adag benzin az élethez, mit vívsz.

Fura, hogy a tükörbe önmagadat nézve,
Mást látsz, mint amit egy fotóba belevésve.

Fura, hogy a kutya, aki a házadra vigyáz,
Gazdájával szelíden egy kislabdával cicáz.

Fura, hogy az Isten házába megyünk gyónni,
Mégis jobb, ha adunk egy kis aprót úgy fog csak megóvni.

Fura, hogy a tengerpart jelenti a csodát,
A Balatonnak meg állítsuk fel a múltidéző szobrát.

Fura, hogy a társadalom így jól érzi magát,
Nem játszanak a dühtől elég sokan bakát.

Fura, de azt hiszed az áruház nyolckor már üres,
Ugyanakkor néhány ember még bőven akciókra les.

Fura, hogy sokan átélik a rettegés elég magas fokát,
Mégsem keresik meg a problémáik okát.

Fura, hogy a sorok között idáig eljutottál,
Kitartó vagy látom, tán pont erre vágyakoztál?

Fura, hogy valaki a huszonegyedik században még ír,
Nehéz dolog ez már, jobb, ha olyan vagy, mint egy fakír.

Fura, hogy ez a vers csak most született meg,
Kedves Olvasók, az írás se csettintésre megy!