Felhőtlen az ki felelőtlen
Körbe nézek, mindig meg-meg állva,
Szomorúan látom hányan állnak teraszra várva.
Tömegek ülnek s állnak, mert megtehetik és lehet,
Pedig a következmények feltéphetnek jó pár sebet.
Egy nemzet szinte egyszerre szól s reszket:
"Ide lőj, ma még nem is mostam kezet"!
Pedig most kéne, hogy összezárjon az emberi szövetkezet,
Hiszen ellenfelünk pillanatok alatt mindent tönkre tehet.
De nem, mindenki tudós, aki él,
Orvosok tanácsának ellenére mindent most kiél.
Gondolván, az elmúlt egy év már bőven elég volt,
A politika nem játszhat tovább, az életem így is félholt!
Később, napok, hetek, hónap múltán,
Rokonai állnak majd a kórházi portán.
"Mi történt vele, hogy van?"
Kérdezik majd zaklatottan.
"Nincsenek jó híreim, összeomlott megint."
Mondja a doktor és legyint!
De Istenem, mit kezdjen most ott sírva a család?
Csak egy pohár sört szeretett volna meginni szolgád.
Meg is tette, bár igazi árát csak utólag értette,
Belekerült vagy ezerötszázba és egy életbe...