Eljön a November

Mikor megszülettem, Te már akkor ismertél,
Sokáig velem voltál, s Magad is fejlődtél.

Vidámságod emlékeimben még ma is örök,
Fejemben a kép rólad még most is pörög.

Korai volt, mikor itt hagytál minket,
Vérünk szomorúan áztatta ereinket.

Reméltük másnap úgy ébredünk,
Ott leszel majd s puszit adsz nekünk.

Ám eljött a holnap és Te nem voltál ott,
El kellett fogadnunk a rideg valóságot.

Felmentél hát végül Szent Péter elé,
Meghajoltál és büszkén néztél felé.

Tehetted, hisz szívedben csak jóság lakozott,
A kapu őrzője ezért egy percig sem vitatkozott.

Onnan fentről emeled most tekinteted miránk,
Vigyázz ránk, segíts, hogy ne legyen nagy hibánk.

Évente ugyan mindig eljön a November,
De én máskor is gondolok rád, nem csak egyszer.

Áldottá váltál, az igazi nagybetűs Mamika,
Köszönöm, hogy voltál és vigyáztál rám, csókollak Mama.