Életem része

Rég volt már, hogy ennyit nevettél,
Rám néztél, s ettől boldog lettél. 

Tetteid köre nem szűkült le az alvásra, 
Mást is terveztél végre mára. 

Mikor volt ilyen utoljára?
Nem is emlékszem már, szegény pára. 

De most félre a múlttal, elő a jelennel! 
Nézz rám újra, suttogd: Mégegyszer! 

Szád lassan mosolyra görbül,
A vihar hangja szépen lecsendesül. 

A boldogság mezején délcegen járva,
Bukkansz hát rá az édes nektárra. 

Ahogy az élet íze csillan az ajkadon, 
Felismerem, ez különleges alkalom. 

Lerogyok hát térdre, s orcádra nézve,
Kérlek legyél örökké életem része.