Pénz, pénz, kaviár...

Állok az ajtóban és gondolkodom,
Vajon miért ilyen minden napom?

Szívem szorít, tüdőm remeg,
munkába megint minek megyek?

Menni kell, hogy legyen mit ennem,
De ezért tényleg robotnak kell lennem?

Csináld ezt, csináld azt, legyen kész ma,
De ne legyen ám benne semmi hiba.

Jelenleg már emberséget senki nem néz,
Csak teljesítmény legyen és rengeteg pénz.

Jó ez így, jó irányba megyünk?
Tényleg az a fontos, hogy kaviárt együnk?

Vissza kéne térni az égből a földre,
Hogy tapasztalják, nyakig ér már a pöce.

Talán túl sokat kérek,
Hideg már az emberi lélek.

Ébresztő pénz sereg,
Az idő folyamatosan pereg.

Egyszer felébred a nép,
Akkor eljön számotokra a vég.

Empátiára és elismerésre lenne szükség,
Hogy elkerülhető legyen a pusztító kép.