Dolgozom

Ceruzát s papírt ragadok, 
Gondolkodom, mit rejtsenek a sorok?

Egy líra, egy eposz, egy hősies regény,
Vagy legyen inkább egy költemény? 

Merengek ott az asztalnál ülve,
De nem jutok előre s szívem egyről kettőre. 

Mily nehéz is a művészek sorsa,
Alkotás nélkül értékük közel nulla... 

De nem sajnálkozom,
A rossz helyett inkább jó a sorom. 

Van bőven ki az élet harcát erősen vívja,
Nem kell nekik még valaki, ki az indulatok szítja. 

De ahogy gondolataimba merülve lenézek,
A papírt nem emészti màr enyészet. 

Sorok kerültek rá, egy költemény,
Átolvasom újra, úgy látom van remény. 

Foltozok rajta, itt-ott javítom,
Elnyeri formáját, végre meglátom. 

Felállok és nyújtózóm egyet,
Kezdhetem is így már a Keddet. 

Művész alakom levetem, ceruzám elrakom,
Dolgozni megyek, hogy legyen holnapom. 

A munkába érve pedig már azon merengek,
De jó lesz hazaérve újra a pamlagon pihenni egyet.