Beköszöntött

Kinézek az ablakon,
kora délután már a sötétség kezében van a hatalom.

Az utcára lépve csupasz fák képe,
Ez nem lehet más, mint a tél festménye.

Hűvös szél fúj, csípi az arcom,
A hótól pedig vizes lett a bakancsom.

Pár hónapja még a meleg volt a legnagyobb bajom,
most pedig azon aggódom, hogy lefagy a karom.

Ilyen időszak a november-december,
forró teával a kezében reszket az ember.

De hogy valami jó is legyen benne,
ünnepek nélkül ez az időszak szegényebb lenne.

Mikulás vagy éppen Karácsony napja,
mikor végre összegyűlik a család apraja-nagyja.

Boldogság és szeretet,
pár napig ezek vezetik a kezeket.

Szép jó napot kívánok hát tél,
örvendjen minden ember, aki él.

Itt a hó, végtelen fehérség,
hógolyókat gyúró boldog apró népség.

Épülnek a hóemberek, kezükbe-fejükre
répa és dió kerekedik egyre csak egyre.

Véget ér majd az is egyszer,
s bimbók nőnek újra, ez a rendszer.

Élvezzük míg lehet,
aki boldog szeretne lenni az mást persze nem is tehet.