Az írás/verselés témája
Sziasztok!
1. Irodalom, mint tantárgy:
Az irodalmat iskolás éveink során gyakorlatilag végig tanuljuk. Abban az esetben, ha olyan főiskolára megyünk, akkor ott nem feltétlenül van erre lehetőség, de alapvetően 12-13 évet eltöltünk egymás mellett a padban.
Az irodalom legjobb része az, amikor új műveket tudunk olvasni, így egy másik ember véleményét ismerhetjük meg versen vagy prózán keresztül. Abban az esetben, ha a mű nem erről szól, akkor pedig általában kapunk egy vicces, vagy elgondolkodtató/tanulságos esetet, amiből le tudjuk szűrni a tanulságokat.
Ha férfi vagy, legyél férfi... - Petőfi Sándor, 1847. január
Lehet mondani, hogy egyértelmű, de mégsem az. Az iskolában az órán valami ilyesmi hangzik el:
"Petőfi Sándor a fenti versben arra gondolt, hogy egy férfinak bártornak kell lennie minden esetben és a sorsát saját maga alakítja."
Remélem ezt egyszer felismerik és nem belekényszerített értelmezést akarnak ráerőszakolni a fiatalokra, akik talán még meg is szeretnék ezt a műfajt, ha nem kellene kényszeredett, kifacsart magyarázatokat hallgatni.
Most még ez van.

2. Én és az írás:
Ez egy nagyon érdekes téma. Alapvetően nem olyan típusú ember vagyok, aki él hal a könyvekért és szeretem a vizuális megjelenítést, nagyon is.
Ez pedig az, ami a másik nagyon fontos dolog. Szerintem írni csak úgy lehet, hogy ha nem tehernek, hanem lehetőségnek érezzük. Ha azt gondoljuk vagy érezzük, hogy nincs kedvem írni, nem akarok írni vagy ez egy teher, akkor nem kell. Nincs kényszer, nincs elvárás, hanem csak Önmagad. Akik pedig szeretik amit csinálsz, azok úgyis ki fognak tartani melletted, ha mondjuk évente 1 valamit írsz csak meg.
Tehát, kedves önkényes író társaim, csak akkor írjatok szerintem, ha van kedvetek hozzá, ha megvan az ihlet. Egyéb esetben csak izzadtságszagú erőlködés lesz belőle...