Az írás/verselés témája

2019.05.17

Sziasztok!

Első körben egy irodalmi témáról szeretnék beszélni. Ezt is két részre osztanám.
Egyrészt szeretném elmondani a véleményem arról, ahogy az irodalom tanítása és az irodalomról való gondolkodás jó-e vagy rossz. Másrészt elmondom azt, hogy Én hogyan állok az íráshoz, a versekhez és úgy amúgy a költészethez. 

1. Irodalom, mint tantárgy:

Az irodalmat iskolás éveink során gyakorlatilag végig tanuljuk. Abban az esetben, ha olyan főiskolára megyünk, akkor ott nem feltétlenül van erre lehetőség, de alapvetően 12-13 évet eltöltünk egymás mellett a padban.
Az irodalom legjobb része az, amikor új műveket tudunk olvasni, így egy másik ember véleményét ismerhetjük meg versen vagy prózán keresztül. Abban az esetben, ha a mű nem erről szól, akkor pedig általában kapunk egy vicces, vagy elgondolkodtató/tanulságos esetet, amiből le tudjuk szűrni a tanulságokat.

A legnagyobb gond véleményem szerint az a jelenlegi oktatási rendszerrel, hogy mindent meg szeretnének magyarázni, vagy elmondani azt, hogy ki mit gondol egy adott témában. Elég csak egy középiskolai verselemzésre gondolnunk, amikor Mi, akik adott esetben 200 évvel később élünk, mint a mű szerzője, meg szeretnénk magyarázni, hogy Ő akkor és ott mire gondolt. Nem tűnik viccesnek egy kicsit? 
Adott szavakhoz más jelentést akarunk társítani, mert "a költő itt arra gondolt, hogy...". Nem gondolom, hogy ez a helyén való. Egy vers pont azért szép, mert számtalan módon értelmezhetjük, akár minden olvasáskor máshogy. Ez nagyban függ a lelki állapotunktól. 
De ne mondja nekem senki, hogy mikor Petőfi írt valamit, akkor őszintén tudja, hogy Ő tényleg arra gondolt, amit Ő mond?  Vegyünk egy példát:

Ha férfi vagy, legyél férfi... - Petőfi Sándor, 1847. január

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele...
Azért ne hagyd magad!

Lehet mondani, hogy egyértelmű, de mégsem az. Az iskolában az órán valami ilyesmi hangzik el:

"Petőfi Sándor a fenti versben arra gondolt, hogy egy férfinak bártornak kell lennie minden esetben és a sorsát saját maga alakítja."

Hát, igen...lehet. De mi van akkor, ha mégsem? Honnan tudjuk ezt? Kérdezte Őt valaki erről? Valahol találtunk egy noteszt, amiben az egyik barátja vagy Ő maga lejegyezte, hogy mikor mire gondolt, amikor írt?
Én el tudom képzelni azt is, hogy éppen egy hölgy volt a dolog hátterében és ezzel a verssel is bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy elmondja mit érez vagy mit gondol a szíve választottjának. Ezt szerintem sose fogjuk megtudni, mivel nincs konkrét információnk róla, csak találgatni tudunk.

Remélem ezt egyszer felismerik és nem belekényszerített értelmezést akarnak ráerőszakolni a fiatalokra, akik talán még meg is szeretnék ezt a műfajt, ha nem kellene kényszeredett, kifacsart magyarázatokat hallgatni. 

Most még ez van.

2. Én és az írás:

Ez egy nagyon érdekes téma. Alapvetően nem olyan típusú ember vagyok, aki él hal a könyvekért és szeretem a vizuális megjelenítést, nagyon is.

Ettől függetlenül a világ, amit ez a lehetőség tartalmaz, az elképesztően vonz. Imádom, hogy a képzeletem teljesen szabadjára engedhetem és arról írhatok, amiről csak szeretnék illetve amit csak el tudok képzelni. 
Ha rossz hangulatban vagyok, akkor olyan jellegűt írok, ha jó hangulatban vagyok, akkor olyan jellegűt. Csodálatos világ ez, ahol ki tudod fejezni önmagad, anélkül, hogy erőfeszítést kelljen tenned érte. 

Ez pedig az, ami a másik nagyon fontos dolog. Szerintem írni csak úgy lehet, hogy ha nem tehernek, hanem lehetőségnek érezzük. Ha azt gondoljuk vagy érezzük, hogy nincs kedvem írni, nem akarok írni vagy ez egy teher, akkor nem kell. Nincs kényszer, nincs elvárás, hanem csak Önmagad. Akik pedig szeretik amit csinálsz, azok úgyis ki fognak tartani melletted, ha mondjuk évente 1 valamit írsz csak meg.

Tehát, kedves önkényes író társaim, csak akkor írjatok szerintem, ha van kedvetek hozzá, ha megvan az ihlet. Egyéb esetben csak izzadtságszagú erőlködés lesz belőle...

© since 2018, Aaron Pain blogja. Minden jog fenntartva.
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el