A megmentőm

Reggel ijedten ébredtem,
Álom volt csak, mindent képzeltem?

Fogam össze szorítom, szemem kitárom,
De el is enyhülök gyorsan, hisz ott fekszik a párom.

Ránézek büszkén, erőtől telve,
Egy angyal van mellettem, ember bőrbe rejtve.

Felkelek, kicsit még céltalan,
Bóklászok otthon, mint aki hívatlan.

De megjelenik az ajtóban Ő,
Aki nekem a bizony a megmentő,Rám néz, egy kicsit nevet,
Megfogja kezem és előre vezet.

Minden nap ez történik velünk,
Mikor bizonytalan leszek, együtt útra kelünk.

Megyünk árkon, bokron át,
Úgyis elérjük az életünk célját.

Ha nem vezetnél, nem látnék előre,
Szükségem van rád, mint a levegőre.

Te vagy kinek szerelmes verseim szólnak,
Gyere hát ide, ölelj át, dőljünk neki egy nagy fának.

Csússzunk le a tövébe, így együtt, összebújva,
S merengjünk együtt a jövőn, ajkunkat csókba fonva.