A karantén kora - A koronavírus, ahogy én láttam

De kezdjük az elején. Első körben szeretném, ha röviden megismerkednénk ezzel az egész fogalommal, amit a Koronavírus jelent, amit ma tudunk róla. Szóval első körben következzen egy rövid ismeretterjesztés a témában:

"A koronavírus a Coronaviridae család Orthocoronavirinae (korábbi nevén Coronavirinae) alcsaládjába tartozó fajok általános elnevezése. A koronavírusok a lipidburkos RNS-vírusok közé tartoznak. Széles körben elterjedtek az emberek, más emlősök és madarak között, légúti, enterális, máj- és neurológiai betegségeket okozva. Nevüket elektronmikroszkópos képük alapján kapták, melyen a burokba ágyazott fehérjetüskék a Nap koronájához hasonlóan kitüremkednek a felszínből. Ezt a kitüremkedő, tüskeszerű morfológiát a vírus felszínén glikoprotein fehérjék alkotják. Ezek a fehérjék igen változatosak, attól függően, hogy mely gazdaszervezetet fertőz a vírus. A vírus átlag átmérője 75-125 nanométer között van.

A koronavírusok többnyire madarakat és emlősöket fertőznek, a betegség lefolyása legtöbbször enyhe, de egyes fajok komoly humán- és állategészségügyi kockázatot is jelenthetnek. A humán koronavírusok közül hét faj ismert, melyek közül négy enyhe tünetekkel járó enyhe lefolyású betegséget okoz, három viszont halálos kimenetelű is lehet.

Az első koronavírusokat az 1960-as években fedezték fel. A legelső egy csirkéket fertőző bronchitis-vírus volt, majd megfázásban szenvedő betegek orrüregéből izoláltak vírusokat, amelyek a humán koronavírus 229E és OC43 elnevezést kapták (HCoV-229E, HCoV-OC43).[2][3] June Almeida skót tudós ismerte fel 1964-ben, hogy az eleinte influenzavírusnak gondolt minta elektronmikroszkóp alatt jellegzetes képet mutat: a szürke, kerek foltokat apró, küllőszerű képződmények veszik körül. A látvány napkoronára emlékeztette őt, ezért kollégáival koronavírusnak nevezték el, és később hivatalosan is ezt a nevet kapta a víruscsalád."

De ne is a száraz szakzsargont nézzük, hanem nézzük mindennek a társadalmi oldalát, ami engem sokkal jobban foglalkoztat és azt, hogy az emberiség, jobban szűkítve a listát, a magyar nép hogyan is reagált erre a pandémiás helyzetre:

2019. december - 2020. február

A járvány első betegei tavaly év végén megjelentek, majd sokasodni kezdtek. Természetesen az első megbetegedéseknél még nem tudhatta talán senki, hogy ebből világméretű járvány kerekedik. Egy idő után azonban egyre aggasztóbb hírek érkeztek Kínából, Hupei tartomány, Wuhan nevű városából. Különböző webes alkalmazásokon lehetett figyelni, hogy a számunkra még messzinek tetsző pandémia milyen agresszívan terjed. De itt, Európában, illetve kishazánkban az emberek nem féltek még. Talán páran már gyanakodva nézték a helyzetet, lehet, hogy aggódtak is (köztük én is), ugyanakkor nem vették szinte biztosan komolyan a fenyegetettséget.

Később Olaszország, Spanyolország, illetve Franciaország is azok közé az országok közé jutott, ahol szintén elképesztő agresszívan terjeszkedni kezdett a vírus. Ez már ijesztő volt, azt hiszem elég sok embernek. Mikor a napfényes Itáliában már tombolt a vírus, elkezdett egész Európa védekezni, határokat zárni, repülőgép útvonalakat törölni, bizonyos esetekben pedig karanténokat elrendelni vélt vagy valós betegeknek.

Időben történt ez meg? Az én véleményem az, hogy koránt sem, hanem már eleve későn. Ez pedig pont azért van, mivel amíg távol volt tőlünk a vírus, addig nem fektettünk annyi figyelmet rá, szokás szerint legyintve, hogy Minket ez úgysem érint, közben persze arra gondoltunk, hogy "szegény kínaiak".

Amikor az óvintézkedéseket bevezették, már rég késő volt. Előtte szabadon repülhetett, autózhatott, hajózhatott, illetve csinálhatott bármit az is, aki adott esetben Wuhan felől érkezett. A vírus már nem kívül volt, hanem egy ideje belül, mire megtörténtek az intézkedések a kormányok részéről.

Ezen felül el lehet még azt is mondani, hogy a fenyegetettség szintje és a lezárások gazdasági vonzata, amikor még időben lettünk volna, akkor nem állt egyensúlyban egymással. Nem tudom, nem látom át. Ettől függetlenül a jelenlegi helyzetben úgy látom, hogy a COVID nagyobb kárt okozott a gazdaságban így, mint ha előre felkészültünk volna, időben.

2020. március - 2020. május 24.

A karantén kora. Akár így is lehetne hívni ezt az időszakot frappánsan és kicsit regényesen. Ez volt sok-sok ember életének talán első olyan szakasza, amikor a jogaiban valóban korlátozva volt és nem mehetett szabadon oda, ahova akart. Az én részemről elmondhatom, hogy furcsa volt, nehézségekkel teli, ugyanakkor nem panaszkodom. Nem éreztem egy pillanatra sem, hogy sérülnének a jogaim, vagy, hogy tönkremenne az életem. Tény, ami tény, én nem veszítettem el az állásomat, amit oly sokan sajnálatos módon igen. Hiszen sokan ilyen formában is kárvallottjai ennek a víruskrízisnek, ami elérte a földünket.

Március közepére Magyarország is lezárta a határokat, beszüntette a határátkeléseket, az ingázóknak kötelező karantént rendelt el és vészhelyzetet hirdetett. Szükségszerű volt, hiszen a bajban az úgynevezett demokrácia csak káoszt és anarchiát szül. Nehéz helyzetekben a történelem többször bizonyította, hogy hozzáértő kezekben kell lennie a "hatalomnak", amivel a közjó érdekeit szolgálva kivezetheti a társadalmat a problémából.

A kijárási korlátozás, a védőmaszk és gumikesztyű problémája, megspékelve egy kis pánikvásárlással. Nézzük most ezt, hogy itthon ez mit jelentett és hogyan nézett ki a valóságban:

Elsőként a pánikvásárlás jelent meg itthon. Azt már lassan mindenki megszokja, hogy az emberek egy egynapos ünnep előtt is megrohanják az élelmiszerüzleteket és az aktuális készletet rohamtempóban rabolják le. Őszintén mondom, egyáltalán nem lepődöm meg már ilyenkor. Elfogadom, nem tudok mit tenni ellene, csak annyit, hogy nem is megyek semmilyen bolt közelébe, hogy belekeveredjek ebbe a hétköznapi pankrációba.

Ez viszont, ami most történt, az valami egészen más volt. Új, a félelem szülte agresszív életben maradási ösztön kivetülése. Komolyan mondom, hogy számomra ijesztő volt látni azt, ami zajlik a boltokban és azok utóhatásait.

Megmondom a tutit, Én évek óta nem vásárolok, ha tehetem, úgy, hogy elmegyek és 1 vagy 2 órát lődörögve bepakolászom a bevásárló kocsiba a termékeket, majd sorba állok és hazacipelem. Az oka pedig egyszerű. Taszít ez az egész, amit ott látok. Végtelen mennyiségű bunkó, nem törődöm ember, aki lökdösődik, az út közepén hagyja a kocsit, rosszallóan néz, ha előbb érsz oda a krumpihoz és még sorolhatnám...Nekem személy szerint nincs szükségem erre.

A mostani pandémiás helyzet alatt a boltok nagy többségét nem csak simán kifosztották, de olyan szintű áruhiányt idéztek elő, amit még soha nem láttam. A liszt, az élesztő, a cukor, a tartós termékek, mint a WC papír illetve egyéb más tisztasági eszközök szinte beszerezhetetlenek lettek nagyjából 1 hét leforgása alatt. Fogalmunk nem volt még, hogy mi vár ránk, sőt, legtöbb embertársunkat ez nem is érdekelte. Gyorsan ment és az ösztönei alapján, egy félelem által vezérelve felvásárolt mindent, amit, mint a tapasztalat is mutatta, később kilószámra dobált ki a szemétbe...

"Mégis, hogy lehet ez?"

Úgy, hogy nem figyelsz, nem vagy tekintettel másokra. Tisztelet a kivételnek természetesen. De ha legalább a bajban össze tudnánk fogni és lenne bennünk annyi empátia, hogy gondolunk másokra legalább egy kicsit, akkor lehet, hogy ez a vírus sem jutott volna oda, ahova végül sikerült neki Magyarországon is.

Az ember nézi a TV-ben vagy a streaming szolgáltatókon keresztül a különböző poszt apokaliptikus sorozatokat vagy filmeket. Ezekben szinte kivétel nélkül 2 csoportra oszlanak az emberek:

• Elnyomók
• Lázadók

Ennek is megvan az oka természetesen, érintettem is már. Ez is túlélési reflex, illetve az, hogy ki mennyire tudja ezt kezelni és lát túl a félelmein. A diktatúra a helyzet kézbentartására, kezelésére jó, de nem lehet egy esetben sem végleges megoldás, mivel mindig ellenállást fog szítani azok körében, akik erősebbek az ösztöneiknél.

Az érdekesség az nekem még ebben a pandémia által kialakított helyzetben, hogy bár számtalan éve ezeket az impulzusokat kapjuk a médiából, mégis valamiért egyáltalán nem így viselkedünk és úgy éltük meg ezt a helyzetet, mintha itt lenne a világ vége.

Én úgy láttam, hogy a kialakult helyzet kétféle magatartási sémát mutatott, legalábbis itthon:

• Elutasítók
• Elfogadók

Az elutasítók voltak azok, akik maszk nélkül járkáltak. Akik a tömegközlekedési eszközökön a lekerített rész mögé ültek, akik a vírusos környezetből kimozdultak, titkolva, hogy ilyen helyzetből érkeznek továbbá azok, akik nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy egy adott időponttól egy másik adott pontig lehet intézniük az ügyes bajos dolgaikat. A társadalom ezen rétege volt az, aki bár azt gondolta, hogy erős, mégis a leggyengébb láncszem volt, aki ha olyan erős a vírus, akkor a kipusztulást okozták volna vagy okozzák majd egyszer, ha eljön egy ilyen időszak.

2020. május 25 - ???

Aktualitások és szubjektív prognózis.

Gyakorlatilag a második napján vagyunk annak az időszaknak, ami még ugyan vészhelyzet, de rengeteg szorításon engedett már a kormány és szinte szabadon mehetne az emberek oda, ahova szeretnének, és újra rendezhetnek társas eseményeket bizonyos óvintézkedések betartásával.

Sajnos a munka miatt volt a pandémia alatt is olyan helyzet, illetve jelenleg is van, ami miatt utazni kényszerülök. Mint szerintem öntudatos ember, magamat és másokat is kímélve, kocsival járok, amerre szükséges mennem mindenképpen. A korábbi időszakban a város kihalt volt, ténylegesen csak azok voltak az utakon vagy az utcákon, akiknek a létfenntartás miatt dolgozniuk kellett. Viszont most, 1 nappal a kijárási korlátozás enyhítése utána az utcák olyanok, mintha soha nem lett volna pandémia. Tömegek az utakon, dugó mindenfelé. Emberek tucatjai tömörülnek a zebráknál, mit sem törődve a 1,5 méteres előírt távolsággal. Apró pozitívum, hogy több szájmaszkos embert látok most, mint összesen a korlátozás fő időszaka alatt (!!!). Ez valahol szomorú, ugyanakkor talán egy kis plusz nyugalmat is ad, hogy talán még nincs veszve az emberiség, talán van még annyi értelem a fajunk nagy többségében, hogy fel tudja mérni az egyes helyzetek kockázatát és jövőre vonatkozó veszélyeit.

A jövőkép...

Nehéz kérdés. De tényleg. Mire számíthatunk az idei évben és mire a továbbiakban?

Talán erre nincs is még kész a válasz, sőt...sok minden azon fog múlni, hogy hogyan alkalmazkodunk ehhez az új és váratlan helyzethez, és hogy mennyire leszünk képesek arra, hogy egymás mellé álljunk, mint emberek és segítsük a másikat, nem pedig az önös és sokszor kicsinyes érdekeinket helyezzük minden más elé.

Várhatóan mikor véget ér a vészhelyzet és megpróbálunk visszatérni a rendes kerékvágásba, akkor újabb apró hullámmal kell szembenézünk, az addigra már ősi ellenségként titulált COVID miatt. Az emberek óvatlanabbak lesznek, nem fognak annyi időt és energiát fordítani a higiéniára, mint jelenleg és a tömegek is hamarosan visszatérnek majd 1,5 méteres távolság nélkül.

Ne feledjük, hogy a Koronavírus ellen jelenleg még nincs ellenszer, legalábbis hivatalos, ami hatásos lenne. A korábbi nagy járványok két úton-módon oldódtak meg:

• A népesség jelentős megtizedelése után valahogy a semmibe vesztek.
• Megtalálta az emberiség az ellenszert és bár a betegség jelene van, a hatása már nem olyan léptékű, mint volt.

Azt vétek lenne gondolni, hogy a vírus majd eltűnik, főleg manapság, amikor egész más világot élünk, mint például egy pestis esetén (bizonyos fajtái még a pestisnek is léteznek, jelenleg is). Meg kell várnunk egy ellenszert. Addig pedig és természetesen azután is folyamatosan körültekintően, higiénikusan és empatikusan kell viselkednünk és alakítanunk a társadalmi normákat. Ha nem így teszünk, akkor talán egy olyan helyet hagyunk majd hátra magunk után, amit leszármazottaink nem tudnak majd őszintén az otthonuknak nevezni...

Nyomatékosan kérek mindenkit, hogy vigyázzon magára! A szabályokat tartsa be, hiszen azért vannak, hogy védjék az emberi életet és ne feledkezzen meg soha a higiénia fontosságáról, főleg, ha ember közé megy!

Kitartást mindenkinek, együtt sikerülni fog ezen is túljutni...de csak együtt!