A Hercegnőmnek

Drága Kincsem!

Nem is tudom hol kezdjem. Talán az lenne a legjobb, ha első körben visszautaznánk az időben.

Tizenéves lehettem még, amikor először arra gondoltam, hogy családom lesz. Megpróbáltam elképzelni, hogy milyen is lehet az, amikor van egy gyönyörű feleséged és egy csodaszép gyermeked. Emlékszem, mindig boldog voltam, amikor ezeken merengtem. Nagyjából mire középiskolás lettem, már konkrét elképzelésem is volt, hogy mi az, amit szeretnék és mikorra.

Ám az idő kereke és a sors forgandósága nem úgy alakította az életemet, hogy ez meg tudjon valósulni. De pont emiatt lehetek most a legboldogabb a világon. Azért, mert az életem tartogatott nem várt meglepetéseket, csalódásokat, amelyek végül Anyukádhoz és Hozzád vezettek. Nem lehetek elég hálás, így utólag visszatekintve, mindazoknak az embereknek, akik alakították az életem az évek alatt.

Édesanyád egy nagyszerű nő. Már első ránézésre látszott rajta, hogy nem egy átlagos lány. Amikor pedig sikerült beszélgetnem is vele, akkor már biztossá vált, hogy intelligens, szép és érett. Úgy éreztem, hogy itt egy lehetőség, amit érdemes megragadnom. Milyen jól tettem...ha nem teszem, akkor talán még mindig egy mókuskerékbe ragadva pattognék a sors útjain, cél és jövőkép nélkül.

Később, mikor már Anyukáddal arra jutottunk, hogy belevágunk a családalapításba, még nem tudtuk, hogy pontosan mi vár ránk, csak azt, hogy mindketten ezt szeretnénk és nagyon vágyunk rá. Az első idők aggódással teltek. Vajon minden rendben lesz? Szépen fogsz nőni? Folyamatosan ezen gondolatok cikáztak mindkettőnk fejében.

Később már ezek átalakultak és egy hatalmas örömmé váltak, főleg mikor már éreztük, ahogy mocorogsz Anya hasában.

Majd eljött a pillanat, hogy megszülettél. Elképesztő érzés volt látni Téged, hozzád érni és érezni, ahogy ott vagy, nézel a pici szemeddel és kis mellkasod emelkedik minden lélegzetvételnél.

Pár nappal később már otthon voltál. Ekkor tudtalak először megfogni és magamhoz ölelni. Bevallom és nem szégyellem, sírtam, mint egy kisgyerek. Elöntöttek az érzelmek, boldogság, a megkönnyebbülés és a beteljesült álom kusza érzéshulláma össze vissza cikázott bennem. Olyan volt, mintha egy csillag az égről, amit évek óta nézek és vágyakozok utána, lehullott volna hozzám és az ölembe esett volna.

Azóta pedig minden egyes nap mérhetetlen szeretetet érzek, amikor csak megpillantalak. De elég csak rád gondolnom és már mosolyra áll a szám. Talán ez a legcsodálatosabb és legegyedibb érzés, amit valaha éreztem eddig életem során.

Hercegnőm!

Egyszer majd nagy leszel, felnősz és a saját életed fogod élni. Remélem minden szükséges fegyverrel fel tudunk Anyukáddal vértezni, hogy ebben a világban minden helyzetben megálld majd a helyed. Ha majd ezt egyszer olvasod, azt szeretném, hogy tudd, mindig számíthatsz ránk, mindig itt leszünk neked és ettől senki, de senki nem tud Minket eltántorítani.

Ha valaha elveszettnek érzed magad, vagy úgy érzed, hogy egyedül vagy és nincs melletted senki, akkor se felejtsd el, hogy Anya és Apa mindig melletted áll. Amíg itt vagyunk, ezen a földön, addig minden formában, ha pedig már nem leszünk, akkor azokban az érzésekben, szavakban, mondatokban és gesztusokban, amiknek az emlékét majd őrződ a szívedben.

Annyit már most ígérhetek, hogy megteszünk mindent azért, hogy Neked mindened meglegyen és boldogságban, szeretetben nőj fel, illetve megkapd az élethez legfontosabb értékeket.

Te vagy a legszebb ajándék, amit egy ember az élete során kaphat. Szeretlek!